Bár a kismamák a fizetés nélküli szabadság igénybevétele esetén felmondási tilalom alatt állnak, a próbaidő tartama alatt viszonylag könnyen megszüntethető a jogviszonyuk. A munkáltatók hatalma azonban ekkor sem korlátlan: tekintettel kell lenniük a munkajog alapelveire, különösen az egyenlő bánásmód követelményére.

A nem, kor, egészségi állapot, családi állapot, vallási, világnézeti meggyőződés, nemi identitás, vagyoni helyzet, terhesség, anyaság, apaság olyan tényezők lehetnek, melyek többnyire hátrányt jelenthetnek a munkavállalók számára. Erre tekintettel írja elő az Mt. 12.§ azt, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Részletesebb szabályokat az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény tartalmaz, mely a III. fejezetben külön rendelkezik arról, hogy mi jelenti a foglalkoztatás területén az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét. Ilyennek minősül többek között a foglalkoztatási jogviszony megszüntetése során alkalmazott megkülönböztetés.

A jelenleg hatályos szabályok szerint a várandós nő csak abban az esetben áll felmondási tilalom alatt, ha a terhességéről a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatót. A gyakorlatban problémát az okoz, hogy mi tegyen az a nő, aki várandósságáról való örömteli tudomásszerzéskor éppen próbaidejét tölti. Próbaidő alatt nem érvényesül a felmondási tilalom, ugyanis a jogviszonya megszüntethető azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül.

Az együttműködési kötelezettség és a jóhiszeműség elve alapján a kismama köteles jelezni terhességét a munkáltató felé, különösen, ha éjszakai munkát végez, vagy egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kerül foglalkoztatásra. Az előbbi ugyanis tiltott, a második esethez szükséges a munkavállaló hozzájárulása, hiszen az ilyen jellegű foglalkoztatás veszélyezteti a kismama és a babája egészségét. Azonban a munkáltató csak abban az esetben tud ügyelni ezen szabályok betartására, ha tudomása van a várandósságról.

Nem egyszerű a helyzet akkor sem, ha a kismama veszélyeztetett terhes, és az orvos ragaszkodik a keresőképtelen állományban tartásához (naptári évenként 15 munkanap betegszabadság, ezt követően táppénz), azonban szüksége van a munkájára (már csak az anyasági ellátások miatt is), és a próbaidő elteltéig erről hallani sem akar.

Természetesen egy jogszabálykövető, „jó” munkáltató esetében ez nem kellene dilemmát okozzon, de akad példa rosszhiszemű munkaadókra is.

Bár a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást nem kell indokolni, azonban ha bebizonyosodik, hogy a munkáltató kifejezetten a várandósságára tekintettel szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát (azaz eljárása ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe), ugyanúgy jogellenesnek minősül, mintha az általa közölt felmondás nem lenne valós, világos vagy okszerű. Az eljárás során a jogsérelmet szenvedett kismamának elegendő valószínűsítenie, hogy a munkaviszonya a terhességére tekintettel került megszüntetésre, ugyanis ezt követően már a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta.

Jogorvoslatként a kismama munkaügyi bírósághoz (elmaradt jövedelem címén kártérítést igényelhet), illetve az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (az EBH elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, bírságot szabhat ki, stb.) fordulhat.

Tanúságul álljon itt három, az EBH előtt zajlott eset.

Az egyik ügyben (805/2011.) egy kismama azt sérelmezte, hogy miután a munkahelyén az ügyvezetővel közölte terhességét, a vezető megalázó, megszégyenítő módon nyugtázta a bejelentését, és minősíthetetlen módon, fenyegető stílusban beszélt vele. Jelezte, hogy várandóssága anyagi jellegű problémát okoz a cégnek, amiért kártérítéssel tartozik. Ez a magatartás emberi méltóságot sértő volta, munkáltatóhoz való méltatlansága a veszélyeztetett terhes munkavállaló egészségére is hatással volt, továbbá a tényleges munkavégzés jövőbeni alapjait ásta alá.

Az EBH meghallgatta a feleket és tanúkat a munkáltató alkalmazottai közül, akik tudomással bírtak a bejelentés előtti és utáni munkahelyi viszonyokról. A kismama által készített hangfelvétel igazolta, hogy az ügyvezető a terhességét és annak a cégre vetített negatív következményeit taglaló beszélgetés során lekezelő, és tiszteletlen hangnemet használt.

A hatóság az ok-okozati összefüggést egyértelműen megállapíthatónak ítélte, miszerint a kérelmezővel szembeni hozzáállás annak következtében fordult át támadóvá, amint nyilvánvalóvá vált, hogy egy időre kiesik a munkavégzésből a terhessége miatt. Az EBH a munkavállaló kérelmének helyt adott.

Egy másik ügyben (301/2011.) a munkavállaló azt sérelmezte, hogy emberi reprodukciós eljárásban vett részt és emiatt az iskola igazgatója vele szemben zaklató magatartást tanúsított. Miután ugyanis tudomást szerzett arról, hogy felmondási tilalom alatt áll, és ezáltal munkaviszonyát jogszerűen megszüntetni nem tudja; igyekezett munkavégzését ellehetetleníteni. Végül a jogviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg. Az EBH a lefolytatott bizonyítás eredményeként szintén megállapította a jogsértést.

A 163/2010-es eset szerint a munkavállaló azzal a panasszal fordult az EBH-hoz, hogy álláspontja szerint a munkáltató a terhessége miatt szüntette meg munkaviszonyát próbaidő alatt. A kismama a 3 hónapos próbaidő letelte előtt 10 nappal szóban tájékoztatta a munkáltatót, hogy gyermeket vár, aki ezt követően megkísérelte átadni számára a megszüntető nyilatkozatot.

Az eljárás során a munkaadó arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetése iránti szándék már korábban kialakult, de mivel a kérelmező táppénzes állományban tartózkodott, megvárta annak közlésével azt a napot, amikor tudta, hogy a kérelmező személyesen meg fog jelenni. Védekezése alátámasztásául becsatolta azt a több kolléga között folytatott elektronikus levelezést, amelynek tárgya kifejezetten az volt, hogy milyen formában szüntesse meg a munkavállaló munkaviszonyát.

Az EBH a döntése kialakítása során figyelembe vette, hogy a munkáltató (és munkavállaló) nem köteles megindokolni, ha a munkaviszonyt a próbaidő letelte előtt kívánja megszüntetni, a bírói gyakorlat azonban egységes a tekintetben, hogy intézkedésének, döntésének meg kell felelnie a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. (BH 1995.608). Így annak ellenére, hogy a munkáltató nem köteles megindokolni a munkavállalónak a próbaidő alatt történő munkaviszony megszüntetéséről szóló döntését, döntése nem ütközhet az egyenlő bánásmód követelményébe.

A hatóság elfogadta a munkáltató védekezését, ugyanis a levelezés szerint valóban azt megelőzően döntött a munkaviszony megszüntetéséről, hogy tudomást szerzett volna a munkavállaló terhességéről. A fentiekre tekintettel az EBH a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés hiányában a kérelmet elutasította.